Bhutánban 2013. július 13-án tartják az ország második, valódi demokratikus választásának utolsó fordulóját. Még a királyságból a demokráciába való átmenet sem zárult le, de régi és újabb problémákkal is meg kell küzdenie a hamarosan megalakuló új kormánynak. Bhután sok tekintetben határeset. Vajon sikerül átjutnia a határokon? Országkép a választások kapcsán.
A bhutáni átmenet
Európában miért van hírértéke annak, ha egy távoli, világpolitikai értelemben jelentéktelen kis országban választásokat tartanak? Kell, hogy legyen valami oka, ha vele foglalkoznak nemzetközi hírügynökségek. Két magyarázat is létezik.
Bhután az első olyan ország, ahol tervezetten, menetrendszerűen vezetnek át egy társadalmat a diktatúrából a demokráciába. Ez persze egy kicsit nyersen hangzik, mert ha azt mondjuk, hogy a királyságból (abszolút monarchia) az alkotmányos monarchiába, akkor mindjárt szebben hangzik. És valóban szebb is a helyzet, ugyanis a nem olyan régen még létező, valódi hatalommal rendelkező királyság intézményét, nem diktatúraként élték meg a bhutániak. A másik magyarázat, hogy az ország helyzete mégiscsak stratégiai és két ázsiai óriás: India és Kína között.
Bhutáni élmények
Amikor DrukAir gépe leszállt Bhután egyetlen nemzetközi repterén Paroban, mindenki megkönnyebbült, hogy sikeres volt a leszállás. A szűk himalájai völgyekben nem könnyű kialakítani reptereket és még nehezebb a landolás. Ez a reptér ráadásul elég messze van a 100 ezer főnél kevesebb lelket számláló fővárostól, Thimphutól. A nehéz megközelítés is szimbolizálja Bhután zárkózottságát, amit a 21. században már egyre bonyolultabb fenntartani. De talán már nem is akarják annyira, mint 1974 előtt, amikor még turisták se tehették be lábukat az ország területére.
Mielőtt Bhutánba érkeztünk volna csupa jót hallottunk az országról. Az eredeti formájában megőrzött buddhista hagyományok, a csodálatos természeti környezet és a valóban barátságos emberek, mind ezt igazolták.
Ugyanakkor a titokban cigarettázó felnőttek (mint nálunk a tinédzserek) mégiscsak furcsa látványt nyújtottak. A tartományonként változóan szigorú nyilvános megjelenéssel kapcsolatos szabályok (Driglam Namzha) betartását sem övezte osztatlan lelkesedés. (Az öltözék nem minden esetben elég kényelmes.) Az útépítések mentén, rossz körülmények között kalapáccsal, (indiai módra) követ törő asszonyok és férfiak látványa szintén nem azt jutatta eszünkbe, hogy az egy főre jutó „bruttó nemzeti boldogság” nagyon magas lenne.
Az első választások
Igaz, hogy 2008-ig szigorú szabályok közt éltek az emberek, de az uralkodót mindenki tisztelte. 2006-ban még a legfőbb politikai témát az adta, hogy a király lemond hatalmáról és demokratikus országgá teszi Bhutánt. Ott jártunkkor az érződött, hogy az emberek félnek ezektől a változásoktól. 2006 végén a király lemondott és a trónt fiatal fiának adta. Ezzel a szimbolikus lépéssel a személyi változás is elősegítette az emberekkel megértetni, hogy most más idők következnek.
2007-ben egy igen ügyesen kitalált és levezényelt próbaválasztást tartottak, ahol négy párt indult, majd 2008-ban sikeresen megtartották az első valódi szabad választásokat.
Az eredmény persze több, mint érdekes: a nemzetgyűlés (a parlament alsóháza) 47 helyéből 45-öt a Bhutáni Béke és Jólét Pártja (Bhutan Peace and Prosperity Party) foglalhatta el, míg a maradék kettőt a Népi Demokratikus Párt (People's Democratic Party) két képviselője. A konzervatív, „rojalista” párt tehát földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, egészen a mostani választásokig, több, mint 2/3-dal uralták a bhutáni parlamentet, az ellenzék meg csak dísznek volt. Az első választás során megmutatkozott az, amit korábban is lehetett sejteni: az emberek félnek a változástól, gyanakvóak a demokratikus intézményekkel szemben, ezért a korábbi viszonyokhoz leginkább hasonlító változásokat ígérő pártot részesítették előnyben.
Az idei választások azonban hozhatnak még meglepetéseket, ugyanis az első fordulóban a Népi Demokratikus Párt is jól szerepelt.
Felhők a Mennydörgő Sárkány felett
A helyiek által Druk Yulnak, avagy Mennydörgő Sárkánynak nevezett ország régi problémákat cipel magával, amelyek megoldása vagy legalábbis kezelése az új kormányra vár.
Bhután és az északi óriás, Kína között területi viták vannak, melyek megoldása nem lesz könnyű, de a probléma létezik és foglalkozni kell vele.
A Bhutánról kialakult kép egy csendes nyugodt himalájai kis országot mutat, gyönyörű buddhista kolostorokkal, hatalmas hegyóriásokkal. De Bhutánnak ez csak az északi és a középső sávja. A trópusi monszunerdőkkel borított déli területek valahogy rendre kimaradnak. Mintha az a Bhután nem is létezne. Nos, ezeken a területeken élnek azok a nepáli nemzetiségű bhutáni emberek, akik menekült problémájáról keveset hallani. De itt vertek tábort azok az Indiából átszivárgott szeparatista lázadók, amelyek Indiában követnek el fegyveres akciókat, támadásaikat sokszor bhutáni területről indítva.
A lhotshampa-bhutáni konfliktus
Bhután soknemzetiségű ország, vallási értelemben azonban kevésbé színes: a buddhizmus mellett a hinduizmus a legjellemzőbb vallás. Az ország déli részére már a 19. században érkeztek nepáliak, akiket azért fogadtak szívesen, mert a megművelhető földeken kevés volt a munkáskéz. Később is folytatódott a bevándorlás, de annak egyre inkább az illegális formája. Ez a 20. században már olyan méreteket öltött (különösen a nyolcvanas-kilencvenes években), hogy tenni kellett valamit, legalábbis ezt állította az akkori bhutáni kormány. A nepáliak szerint azonban valójában a bhutáni kormányzat el akarja lehetetleníteni életüket, és ki akarja őket űzni az országból, illetve az északon élők kulturális szokásait akarják rájuk erőltetni. Komoly összetűzések is voltak, melyek eredményeként ma több, mint 100 ezer Bhutánból származó nepáli él menekülttáborokban, Nepálban. A bhutáni hivatalos vélemény szerint ők illegális menekültek voltak, az ott élők azonban más történetekről, durva diszkriminációról számolnak be.
Lhotsampa menekült Nepálban bhutáni útlevelével (Wikimedia Commons)
A konfliktusok eredményeképpen a Bhután déli részén élő nepáliak, a lhotsampák, ellenségesek a központi kormányzattal szemben. Nem véletlen, hogy a 2008-as választások előtti robbantásokért is őket tették felelőssé. Tény, hogy a Nepálban igen erős maoista csoportok is hatást gyakoroltak rájuk és már 2003-ban megalakult a Bhutáni Kommunista Párt, amikor még egyáltalán nem léteztek politikai pártok az országban. Igaz, ez a párt is az egyik menekülttáborban, Nepálban alakult és hivatalosan soha nem tevékenykedett Bhután területén. Száműzöttként tartják magukat számon és a fegyveres harcról sem mondanak le, fő céljuk a népi demokratikus forradalom kirobbantása és megvívása Bhutánban, továbbá egy maoista alapokon nyugvó kommunista ország megteremtése. Hát ez az, amiből nem kérnek Bhutánban.
A probléma tehát adott: létezik egy olyan kisebbség, amelyikről a többség úgy tartja, hogy inkább betolakodó, mint lojális állampolgár. Ez a kisebbség más vallású (hinduista) és olyan eszmékkel kacérkodik, mely fenekestül felforgatná az ország életét. Ezt a problémát nem lesz könnyű megoldani, mert mindkét félnek vannak vélt és valós sérelmei, ugyanakkor a bhutáni és a nepáli kormány tárgyalásokat folytat, ami talán elvezethet valamikor a békés rendezéshez. Tény, hogy a konfliktus akkora, hogy megmérgezheti a csírázó bhutáni demokráciát.
Terroristák a dzsungelben?
Hogy ne legyen egyszerű, az új kormánynak kezelnie kell azt a problémát is, hogy a nehezen ellenőrizhető déli határon az indiai hadsereg elől megbújva szélsőséges csoportok tartanak fenn titkos bázisokat.
Két csoport jelent meg Bhután déli részén. A határ túloldalán elő bodók független államáért küzdő fegyveres szervezet komoly veszélyt jelent, mert bhutáni rendőrposztokat is megtámadtak már, nem beszélve arról, hogy Indiában a terrorista akcióktól sem riadnak vissza.
A másik szervezet a Bhutántól délre található indiai állam, Asszam függetlenségéért küzdő csoport: az Egyesült Asszami Felszabadítási Front (United Liberation Front of Assam - ULFA). Az ULFA-t Indiában terrorista szervezetként könyvelik el és általában arra kérik a bhutáni hatóságokat, hogy akadályozzák meg azt, hogy bhutáni területről indítsanak támadásokat India ellen.
Több esetben sikeresen lépett fel a bhutáni hadsereg az illegális bázisokkal szemben, de a problémát még mindig nem sikerült teljes körűen rendezni.
Energia és infrastruktúra
A Himalája déli lejtőit áztató monszunesők rengeteg vízfolyást táplálnak, ezért Bhután rendkívül gazdag vízenergiában. Pártoktól függetlenül gondolják azt, hogy ennek kihasználása fontos lehet az ország számára és az „energiaéhes” Indiának jelentős mennyiségű energiát lehetne eladni. Óriási lehetőségeket rejt a turizmus, de mezőgazdasági potenciálja is jelentős az országnak. A lendületesebb gazdasági fejlődés akadálya a leromlott és ki sem épült infrastruktúra, aminek fejlesztése szintén a jövő feladata.
Kérdés, hogy a hagyományok és a 21. századi kihívások, továbbá az újonnan tanult politikai viszonyok közt lavírozva képes lesz-e Bhután megtalálni az arany középutat. Igaz, amikor 1974-ben megnyitották az országot a külföldiek előtt, akkor is ezen aggódott mindenki, és azóta elég ügyesen vette az akadályokat és nemzetközi téren is egyre aktívabb, népszerűbb. Ha valaki nem tudná, már létezik Magyar Bhutáni Baráti Társaság is!
Utolsó kommentek