Mivel az észak-koreai rezsim felszólította a külföldieket, hagyják el az országot, mert nem tudják garantálni biztonságukat, felmerül a kérdés, hova menjenek az észak-koreaiak? Azok, akik már végképp nem akarnak ott élni, vajon hova mehetnének? Legálisan sehova. Illegálisan azonban vannak lehetőségek.

Észak-Koreát elhagyni lehetetlennek tűnik az ott élő (nem kiváltságos) lakosok számára, de a menekültek számának emelkedése azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel. A végső cél, szinte minden esetben Dél-Korea. Ehhez azonban igen nagy utat kell megtennie a disszidenseknek.

Mivel Dél-Korea felé a határ hermetikusan zárt és a tengeren is szinte lehetetlen a menekülés, elvileg a két északi szomszéd, Oroszország és Kína irányában lehet elhagyni az országot. Az államhatár túloldalán mindkét országban koreai kisebbség él, ezért a menekültek a helyiekkel kiválóan tudnak kommunikálni. Más kérdés, hogy az orosz - észak-koreai határszakasz annyira rövid és elég jól őrzött, hogy igen ritkán választják ezt az útvonalat, illetve, ha tovább szeretnének menni, nehéz elvegyülni a helyi (pl. orosz) lakosok között.

Éppen ezért a legtöbben Kínát választják, ahol a Jalu (koreaiul: Amrok), vagy a Tumen folyón kell átkelni. A két folyó a hatalmas Pektu hegy (2744 m) oldalából ered nyugati (Jalu), illetve keleti (Tumen) irányba. Mindkét folyón rengeteg olyan szakasz van, ahol könnyű az átkelés. Különösen télen, amikor a befagyott folyóvízen száraz lábbal lehet átjutni.

Mindez persze akkor lenne igaz, ha nem lennének ott a határőrök. Őket kijátszani nem könnyű, de nem lehetetlen és a korrumpálás lehetőségét se felejtsük el. A veszélyek mindazonáltal nagyok, a két folyón sokszor láttak már holttesteket.

Azokat, akik átjutottak Kínába (nemes egyszerűséggel) két csoportra lehet osztani: szegényekre és gazdagabbakra. Utóbbiakat már várják, vagy ha nem, akkor is hamar felveszik a kapcsolatot egy Kínában tevékenykedő dél-koreai szervezettel. (Ezek illegálisan vagy más legális tevékenység mögött, „láthatatlanul” működnek). Így könnyedén eljutnak Pekingbe vagy Sanghajba, ahonnan hamis iratokkal vagy a (lefizetett) kínai hatóságok által kiállított papírokkal, megérkeznek Dél-Koreába.

A szegényeknek nem ilyen egyszerű. És ők vannak többen. Jóval többen. Nekik is az a céljuk, hogy eljussanak Dél-Koreába, de ez Kínán keresztül lehetetlen, mert az észak-koreaiakat a kínai hatóságok visszatoloncolják, ahol börtön vagy halál vár rájuk.

A menekülés nehézségeit és a visszatoloncolás következményeit a „Han, a szabadság ára” című díjnyertes film nagyon jól szemlélteti (angol, illetve angol felirat).

Nincs más választásuk a menekülteknek, el kell jutni egy olyan országba, ahol már nem adják ki őket Észak-Koreának. Három ilyen hely van Kína közelében: Mongólia, Thaiföld és Kambodzsa.

Nagyításhoz klikk a képre!

A menekültek többsége Thaiföldet választja, mert a thai hatóságok a nemzetközi jognak megfelelően menekültnek tekintik őket, sőt tovább engedik Dél-Koreába. Ahhoz azonban, hogy Thaiföldre érjenek, nem elég több ezer kilométert Kínán belül utazni és a dzsungel sűrűjében átlépni a kínai-laoszi határt, hanem Laoszban is tovább kell bujkálni, hogy a Mekongon átkelve végre megleljék az áhított szabadságot. Vannak olyanok, akik nem Laoszon, hanem Burmán (Mianmar) keresztül érkeznek Thaiföldre. Megint mások Kína után Vietnamot választják, és Kambodzsán keresztül érik el Dél-Koreát.

Ezeket az utakat illegális embercsempészek szervezik, akiknek pénzt kell fizetni, ezt pedig a Kínában történő illegális munkavállalással teremtik elő az észak-koreai kivándorlók. A legtöbb menekült a Kína-Laosz-Thaiföld utat választja, mert bár Laosz is kommunista ország és ugyanúgy kiadja az észak-koreaiakat, mint Kína, de ott is le lehet fizetni a hivatalnokokat és az országon belüli ellenőrzések sem gyakoriak – jól el lehet vegyülni, a helyi szegények között.

Annak ellenére, hogy Mongólia jóval közelebb van Észak-Koreához, a hatalmas és rendkívül ritkán lakott, kietlen, sivatagos-félsivatagos területeken embert próbáló a határon való átjutás. A több napig tartó vándorlás igen kimerítő, ezért erre csak a legelszántabbak vállalkoznak, illetve azok, akiknek jó az erőnlétük.

Hyeonseo Lee szintén azok közé tartozik, akiknek sikerült elmenekülni Észak-Koreából - Kínán keresztül. Az egyik TED konferencián tartott rövid előadása egy olyan újabb eset, amin a világ boldogabbik felén élőknek (= pl. Európa, Észak-Amerika) érdemes elgondolkozni. (A 12 perces előadás magyar felirattal látható.)