Talán többen elhiszik a Közel-Keleten, hogy az újonnan megszülető Iszlám Állam elvezet a „történelem végéhez”. Talán az új uralkodó, a 21. századi kalifa, teljesíti be a muszlimok vallásos álmát? A történelem mintha visszakacsintana és rég elfelejtett határok mentén rendezné újra Irakot és a Közel-Keletet - fegyverrel és erőszakkal. Az iraki és szíriai konfliktus vallásos, emocionális és poltikai vonatkozásai következnek.
Határszabászat - Iszlám Állam (Rövid hírösszefoglaló.)
A szíriai polgárháborúban nem csak az elnyomó rezsim forradalmi ellenzéke, hanem az iszlám radikális csoportjai is fegyvert ragadtak, jelentős részük a politikailag instabil Irakból szivárgott Szíriába.
Az Al-Káida mellett megjelent egy még szélsőségesebb és erőszakosabb csoport az ISIS, akiről eleddig, alig hallottunk valamit.
Az ISIS (Islamic State of Iraq and Syria – Iraki és Szíriai Iszlám Állam) célja, hogy Szíria és Irak területén egy
erős iszlám államot hozzanak létre. Nagyratörőbb céljuk, hogy a pontos határokkal nem rendelkező történelmi régió, Levante és Irak területén legyen ez az állam, ezért elterjedtebb megnevezés az ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant; magyarul: Iraki és Levantei Iszlám Állam – ILIÁ). Levante - a „levantei kereskedelemről” ismeretes történelemórákról - a Földközi-tenger keleti medencéje és az Arab-félsziget közti szárazföldi területet jelenti Anatólia és Egyiptom között. E szerint Irak és Szíria mellett az Iszlám Állam része lenne, Jordánia, Libanon és Izrael is. Igen, Izrael…
Az ISIL fegyveresei meglepő gyorsasággal hajtották uralmuk alá Északkelet-Szíriát, de egy hónap leforgása alatt Irak jelentős részét is elfoglalták, megszüntetve ezáltal a szír-iraki határt.
A brutalitásukról hírhedt, fanatikus szunnita harcosok mindenki ellen háborút hirdetnek, aki nem az ő értelmezésük szerinti iszlám hívő, azaz a mérsékelt szunniták, a síiták és természetesen a keresztények ellen is. Az ellenszegülőkkel annyira kegyetlenek, hogy az Al-Káida hozzájuk képest már nem is számít radikálisnak.
2014. június 29-én kikiáltották az Iszlám Államot (Islamic State), melynek államformája: kalifátus. Az abszolút monarchia vezetője Abu Bakr al-Baghdadi, felvett nevén Ibrahim kalifa.
Közzétették, hogy a világ becsületes muszlimjait szeretettel várják az új állam felvirágoztatása érdekében.
Ibrahim kalifa 2014. július 2-án kijelentette, hogy a világ összes muszlimjának egyesülnie kell, a keresztény világot pedig le kell győzni („be kell venni Rómát”).
Ábrahám valamire ráérzett
Az Ószövetségben és a Koránban is szereplő Ábrahám (Ibrahim) nevét felvevő újdonsült uralkodót nem valami jöttment terroristának kell elképzelni, aki ügyesen halászott a zavarosban. Phd fokozattal is rendelkezik (iszlám tanulmányok), továbbá vaskézzel építette fel és irányítja szervezetét, mely profi módon beépül a 21. század médiakultúrájába is. Egészen elképesztő és borzalmas videókkal szórják tele a youtube-ot, melyek az egész Földön híressé, illetve hírhedtté teszik a szervezetet és annak vezetőjét, és ne feledkezzünk el katonai sikereiről sem.
A mediatizált nyugattal való kommunikáció mellett alig kap hírt az a talán még fontosabb tény, hogy az arab emberek régi vágyát teljesítette a kalifátus kikiáltásával. Ez az az emocionális töltet, amiről kevés szó esik. Bár az iszlámban nincs a pápához hasonló egyházi vezető, a szunnita kalifákat a muszlim világ hiteles spirituális vezetőjének tartották (nem bonyolítva most ezt a mindig is létező síita-szunnita ellentéttel). Az iszlám aranykora (8-13. század) is a kalifákhoz köthető, de az intézményt még az Arab-félszigetet meghódító Oszmán Török Birodalom sem szüntette meg. Az utolsó kalifát (Abdul-Madzsid) 1924-ben fosztották meg tisztségétől a Birodalom bukása és a világi Török Köztársaság létrehozásával. Ez óriási törést okozott a vallásos muszlimok, különösen az arabok lelkében. Azóta él a vágy a hívő arabok körében a kalifátus visszaállítása iránt, illetve az azt megtestesítő kalifa személye is fontos számukra. Erre érzett rá Abu Bakr al-Baghdadi, alias Ibrahim kalifa.
Az emocionális-spirituális igényeken túl a biztonság utáni vágyat és a vegetatív igényeket sem hagyják figyelmen kívül. A kaotikus, zavaros és kiszámíthatatlan szír-iraki helyzetet egy szigorú, brutális, de kiszámítható rend követheti, amit üdvözölnek az emberek – már, aki nem menekült el előlük. A legújabb youtube videókon már ételt osztanak, nem lövöldöznek és robbantanak. A szegények hálásak ezért. Úgy tűnik jól szervezettek és érzékenyek az emberek mindennapi gondjaira - legalábbis a propagandagépezet ezt sugallja.
Az Iszlám Állam területe Szíria és Irak területén 2014. július elején - pirossal, (rózsaszínnel pedig a közeljövőben meghódítandó területek)
Forrás: wikipedia commons; eredeti cím: Territorial control of the ISIS; licence: Creative Commons
Az állam én vagyok
Az új állam neve is nagyratörő, hiszen ha egy ország azt a nevet kapja, hogy „Iszlám Állam”, akkor ilyen több nem lehet a világon. Ezt úgy tűnik, így is gondolják. Hamarosan eljöhet a történelem vége, a Korán szerinti Ítélet Napja és mindenki iszlám hívő lesz a Föld egyetlen iszlám államában.
Bizonytalan eredetű térképek is napvilágot láttak, melyeken az Iszlám Állam jövőbeni kiterjedése látható. Bár ezek nem tekinthetők az Iszlám Állam hivatalos kiadványainak, mégis érdekes, hogy a világ muszlim területein kívül olyan országok is részét képezik, ahol ma egyáltalán nem vagy alig élnek muszlimok (pl. Magyarország, Spanyolország), csupán a történelem egy bizonyos időszakában jelent meg ez a vallás (pl. Török Hódoltság, Córdobai Kalifátus).
Irak és a török vilájetek
Azért az mindenképp elgondolkoztató, hogy az oszmán török közigazgatás mind a mai napig hatással van a térség - korábban láthatatlan, de ma már egyre inkább látható - határaira. Irak gyakorlatilag három részre szakadt, nagyjából az Oszmán Török Birodalom által létrehozott vilájetek mentén. A hajdani Bagdadi vilájet egy jelentős részét, ahol a szunnita muszlimok élnek, elfoglalták az ISIL katonái. Az akkori Moszuli vilájet mai területének jelentős részét a kurdok ellenőrzik, míg a hajdani Bászrai vilájet (Dél-Irak) lakosai - akkor is, és most is - síita muszlimok.
Szép, szép, de az egész világ ellen?
Bár már az USA-ban is vannak követői és még az is lehet, hogy az Iszlám Állam lesz a világ szélsőséges muszlimjainak gyűjtőhelye, de azért nagyjából senkinek sem érdeke, hogy ez az államalakulat megerősödjön és hosszabb távra berendezkedjen:
- Az USA már épp elmenni készült, nem akar egy újabb konfliktust a Közel-Keleten, ráadásul nem lenne az se jó, ha egy új terroristaképző központ jönne létre.
- A környező arab monarchiák szemében rivális félként jelenik meg.
- A síita Irán vallási, politikai és katonai ellenfélnek tekinti.
- Az iraki síiták már megtapasztalhatták, hogy a szunnita szélsőségesek elpusztításukra törekednek, már alakulnak is az iraki síita milíciák, akiket feltehetően Irán is támogat.
- A kurdok végre létrehozhatják saját országukat, már most is sikeresen védik határaikat az ISIL katonákkal szemben.
- Izrael, köszöni szépen, nem kér egy újabb ellenséget.
- Az EU tarthat a menekültáradattól és az ott élő muszlimok radikalizálódásától, de az európai jogrendtől és szabadságfelfogástól is távol áll ez az államalakulat.
- Indiának és Kínának elég problémája van saját muszlim szélsőségeivel, nincs szükségük arra, hogy távolabbról tüzeljék őket mások.
Az Iszlám Állam nem csak a nyugati és keleti világgal, hanem a mérsékelt muszlimokkal és az ellenérdekelt egyéb iszlám csoportokkal is szembekerült. Régi ellenségek foghatnak össze ellenük, mely megváltoztathatja a Közel-Kelet erőviszonyait. Nem lesz könnyű az árral szemben evezni, ugyanakkor gyűjthetnek jelentős számú támogatót is. Kérdés, hogy képesek lesznek-e közel-keleti bonyolult viszonyokat úgy alakítani, hogy az egymással rivalizáló felek ne tudjanak összefogni.
Saját vallásuk ellenségei
Akárhogy is lesz, a háborús konfliktus legnagyobb vesztese az iszlám maga. Azok a negatív sztereotípiák, amelyek az iszlámról kialakultak, tovább erősödnek. A saría a legtöbb ember számára, a levágott kezeket és a halálra kövezett embereket jelenti. Holott az iszlám általános jogrendjéről, erkölcsi és vallásos vezérelveiről van szó, de hát ezt is lehet szélsőségesen értelmezni. A dzsihád emlegetésekor a „szent háborúra”, veszélyes és fanatikus muszlim harcosokra asszociál szinte mindenki. Pedig az eredeti értelmezés szerint az „Allah útján való küzdelem” belsőnk megtisztítására, a belső és külső erőkkel való harcot jelenti. Egy olyan küzdelmekkel teli utat, mely elvezet a morális megtisztulás felé.
Ha valaki meghallja az iszlám kifejezést, jobb eséllyel fog egy szélsőséges terrorszervezetre gondolni, mint a senkinek sem ártó, az iszlám meditatív, szufi irányzatát követő kerengő dervisekre.
Miért jó ez nekik?
Az ISIL harcosai egy szufi szentélyt robbantanak fel
(Update: A videót, melyen egy szép muszlim szentély felrobbantása látható, közben eltávolították. Talán rájöttek, mégsem jó azt mindenkinek mutogatni, hogy az Iszlám Állam harcosai mecseteket robbantgatnak?)
Utolsó kommentek