Május 20-a óta minden nap az újságok címlapjára került a világ harmadik legmagasabb hegye. A magyar hegymászás szomorú epizódja kapcsán a Kancsendzöngával kapcsolatos fura hírek is szárnyra kaptak.

Az itt következő képek Panmindzsonban, illetve környékén készültek 2003. augusztusában és az előző szöveges poszt kiegészítői. Sajnos a helyzet 2003 óta semmit sem változott - így aktualitásukat sem vesztették. Mivel diára készültek a szkennelés miatt kicsit vesztettek minőségükből, de ezt ítélje meg majd az olvasó.

Földön, vízen, levegőben? Dehogy! A föld alatt is támadhatnak az észak-koreaiak! Próbálkozásra már volt példa, és ezek eredményeit a turisták is megtekinthetik!

Még mindig a címlapokon szerepel a koreai konfliktus, ezért egy újabb érdekesség a két Korea viszonyáról. Következzenek furcsa és bizarr határátlépési esetek a világ legjobban őrzött határvidékéről!

Mivel az észak-koreai rezsim felszólította a külföldieket, hagyják el az országot, mert nem tudják garantálni biztonságukat, felmerül a kérdés, hova menjenek az észak-koreaiak? Azok, akik már végképp nem akarnak ott élni, vajon hova mehetnének? Legálisan sehova. Illegálisan azonban vannak lehetőségek.

Észak-Koreát elhagyni lehetetlennek tűnik az ott élő (nem kiváltságos) lakosok számára, de a menekültek számának emelkedése azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel. A végső cél, szinte minden esetben Dél-Korea. Ehhez azonban igen nagy utat kell megtennie a disszidenseknek.

Az Escape from Camp 14 című könyv tavaly tavasz óta érhető el az angolul értő közönség számára. 2013. március 8-a óta magyarul is olvasható. Címe: Menekülés a 14-es táborból (HVG Könyvek). Azontúl, hogy a döbbenetes, borzalmas és emberi ésszel felfoghatatlan állapotokat érzékletesen szemlélteti, érdekes információkat tartalmaz a talán nem is annyira zárt Észak-Koreáról. Az angol és magyar kiadások térképeit műholdas kémkedéssel és a Koreában, illetve Kínában történő bolyongások térképeivel egészítem ki!

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Nem, nem Magyarország és az EU közti konfliktusról van most szó! Miközben ugyanis ezek csetepaték zajlanak a vén kontinensen, addig a világ másik felén Kim Dzsong Un megint mondott valamit. Amitől elég sokan betojtak. Megnevezett egy szigetet, amit hamarosan meg fog támadni. Mivel atomfegyverrel is rendelkezik, ez annyira nem vicces. De miért most és miért ezt a szigetet? Következzék a rövid magyarázat!

Lassan indul el a komp a hatalmas Mekong folyó túloldalára. Biciklisek, motorosok és gyalogosok jönnek velünk. Nem vagyunk sokan, az emberek többsége nem erre megy, a túloldalon jelentősebb település nincs. A hajót irányító férfi családjával együtt a kompon él. Egyetlen „szobájukba” mindenki belát, de ez nem zavarja őket, így élik életüket igen régóta. Még a csirkéknek, kakasoknak is jut hely a komp végében. A lakórészt csupán egy drótkerítés választja el az utasoktól, erre reklámot is lehet függeszteni, pl. az anyatej népszerűsítését szolgáló plakátot. Luang Prabang túl oldalán már földút meg a dzsungel vár. És egy falu, ahová tartunk. Egy hmong falu, melynek lakói ahhoz a törzshöz tartoznak, akik talán a legkevésbé kedveltek Laoszban.

Az itt látható képek a hamarosan megszülető szöveges poszthoz kapcsolódnak. A felvételek egy laoszi hmong faluban készültek. A hmongok sok szempontból elég különleges törzsnek számítanak, helyzetük pedig - hasonlóan a blog címéhez - több értelemben is átmeneti, "határhelyzet". Ezekről a részletekről majd kicsit később, most azonban jöjjenek a képek! (Klikk a "tovább" feliratra a kép alatt!)

Több jel arra mutat, hogy Kína egyre jobban igyekszik kiterjeszteni befolyását a határaitól messzebb eső dél-kínai-tengeri és indiai-óceáni területeken. Egy elmélet szerint mindezt egy megfontolt stratégia mentén teszi. Ez a gyöngyfüzér teória.

A rohamosan fejlődő gazdaság egyre több energiát igényel, ugyanakkor katonai és politikai erejét is gyakran fitogtatja Kína – komoly tényezővé vált a világpolitika színpadán. Ezért talán nem csupán összeesküvés-elméletnek gondolhatjuk ezt az elképzelést.

2013 január közepén letartóztatták a Tinariwen ("Sivatagok") zenekar egyik tagját Észak-Maliban. Ez az első hallásra talán érdektelennek tűnő hír, tömör összefoglalója annak, ami 2012-13-ban Maliban, ebben a nyugat-afrikai országban történik. A Tinariwen Mali és Nyugat-Afrika egyik leghíresebb zenekara megannyi rajongóval és díjjal.

Az együttes a sivatagi tuareg hagyományos zenét tovább gondolva volt képes sikereket elérni Afrikán, illetve a Közel-Keleten kívül az USA-ban és Európában is. A letartóztatás hátterében pedig az áll, hogy az Észak-Malit megszálló szélsőségesek szerint, a Tinariwen "sátáni dalokat" énekel. Az észak-mali konfliktus megoldása érdekében januárban francia csapatok indítottak offenzívát, amely két hét alatt komoly sikereket ért el. Mindezek miatt Mali ma újságok címlapján szerepel, sőt a francia elnök is ellátogatott az országba. De miért ilyen fontos Mali? Itt is van sok olaj? Kik ezek a szélsőségesek? Hogy jönnek ide a tuaregek?

Az eseményekről több összefoglalót is olvashatunk, de az összefüggésekre már nehezebb rátalálni.